Szitha Attila

SZITHA ATTILA

1955-ben született Karcagon.

Zenei tanulmányait négy éves korában kezdte zongora, majd hat évesen cselló szakon.

A debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett. Középiskolai évei alatt kezdett érdeklődni a hangszerkészítés iránt, olyannyira, hogy szakmai útmutatást kért hangszerkészítőktől.

1979-ben szerezte csellóművész-művésztanári és kamaraművészi diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, Budapesten, Perényi Miklós növendékeként. 

1980-ban a Szegedi Szimfonikus Zenekar cselló szólamvezetőjeként dolgozott.

1981-ben szólamvezetői pozíció betöltésére kapott meghívást a pármai "Toscanini" Szimfonikus Zenekartól, azóta Olaszországban él.

Közben a hangszerkészítés szenvedélyévé vált, elsajátította a javítási módszereket.

1989-ben megismerkedett Giovanni Lucchi vonókészítő mesterrel, aki felébresztette szenvedélyét a vonókészítés iránt. Az ő kezdeti segítségével indult el a szakma elsajátításának útján, melyet aztán önállóan folytatott.

Zenekari munkája mellett 9 éven át csak hobbiként tekintett e hivatásra. Ezalatt kísérletezett, többféle módon kombinálva vonói alapvető fizikai jellemzőit, úgymint a fajsúly, a rugalmasság (Lucchi érték), a pálcaív, a pálcasúly. Vonóival játszva, azokat kipróbálva elemezte az eredményt, és ezekre a tapasztalatokra alapozva dolgozta ki a szép hangú, technikai igényekre jól válaszoló vonók készítésének módszerét.

1998-ban végleg elkötelezte magát a vonókészítés mellett, elhagyta a zenészi hivatását és műhelyt nyitott Milánóban.

2001-ben csellóvonójával bronzérmet nyert a 4. Nemzetközi Vonóshangszer- és Vonókészítő Versenyen, Mittenwaldban.

Milánóban, a Via Archimedeben lévő műhelyében modern vonókat készít és javítással is foglalkozik. Szakmai fejlődése szempontjából a javításnak nagy jelentőséget tulajdonít - műhelyében megfordultak a francia és az angol iskola leghíresebb készítőinek alkotásai.

Pecsét: ATTILA-MILANO