Secondary menu

Magyar és magyarországi vonók kiállítása a Zenetörténeti múzeumban

A magyar vonókészítés múltját és jelenét bemutató állandó kiállítás
2016. április 19.

"vonókészítés.hu - 30 magyar vonó" című kiállítás a Zenetörténeti Múzeumban 2016.04.15-én nyitotta meg kapuit.

1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7., Nyitva: kedd-vasárnap 10-16 óráig

Így kezdődött 

2004-ben merült fel bennem először e kiállítás ötlete. Tanítványaimmal akkor részt vettünk egy vonókészítő versenyen, melyre igen színvonalas alkotásokat készítettek. Úgy döntöttem, hogy megtartom ezeket a vonókat, melyek így később egy magyar vonógyűjtemény alapját képezhetnék.

Emellett, kezdem félrerakni a különféle készültségi fokon félbehagyott pálcákat, kápákat, és egyéb alapanyagokat, hogy majd a vonógyűjtemény mellet a vonókészítés folyamatát is be tudjuk mutatni.

Teltek az évek, szépen gyűltek az anyagok és közben egy-egy vonóval is gyarapodott a gyűjtemény - lett egy Sáli Géza, egy Fodor Gábor és egy Kovács Tibor vonóm.

A kiállítás gondolata érlelődött, azonban, mindig volt sürgősebb, fontosabb feladat családomban, műhelyemben.


 

Lassan belendül

Emlékezetem szerint 2013-at írtunk, amikor Földesi Lajostól megtudtam, hogy az ő tulajdonában lévő, egykori Pilát/Sáránszky műhely berendezését a Zenetörténeti Múzeumnak adományozta, és ott ebből egy kis műhelyt fognak majd berendezni. Úgy éreztem, ez ideális helyszín lehetne egy magyar vonókat bemutató kiállításnak is, ezért kapcsolatba léptem Baranyi Annával, a múzeum vezetőjével, aki támogatásáról biztosított.

A 2014-es év és a 2015-ös év első fele töméntelen munkát hozott műhelyemnek, végül 2015. nyár elején egyeztettem kollégáimmal a Magyar Hegedűkészítők Társaságában, hogy belevágjunk-e a kalandba. Pozitív válasz született.

2015. július elején kezdődött a munka, gyűltek az információk és a vonók: Bodák Mihály után kutatva az interneten rátaláltam az első Szepessy vonóra, majd Helge Netland, Svájcban dolgozó svéd vonókészítőtől kaptam Szitha Attila, Milánóban alkotó magyar kollégám elérhetőségét. Harm Bakker holland vonókészítő mesélt nekem Tucsni Lászlóról, aki Hollandiában készít vonókat. Sikerült újra felvenni a kapcsolatot Paul Sadkával is. Órákat beszéltünk Markus-Barbarossa Jánossal telefonon, sok érdekes információt szereztem tőle, főleg a Braun és az Elek család vonókészítői munkásságát illetően. Kodály Zoltánt, Hans Rombachot Bécsben, Benedek Pétert Münchenben faggattam telefonon. Thököly-Faragó Marci segítségével érdeklődtünk a kanadai Reményi családnál, hogy tudnak-e adatokkal és netán vonókkal segíteni nekünk. Augusztus végén Nagy Andris találta a Paul Sadka vonót, Kőrösi Feri pedig hozott ajándékba egy Bergmann csellóvonót, majd az ő közvetítésével egy Sáránszky vonót küldött egy kedves adományozó.

A forrásanyag

Egy szép szeptemberi estén, egy hangulatos pesti romkocsmában beszélgettünk Gollob Balázzsal és Guminár Tamással, akik meséltek nekem Dr. Tímár Andrásról és az általa írt " A Magyar Hegedűkészítés Története" című könyvéről. A könyvet másnap beszereztem, harmadnap pedig már az írójával beszélgettem. Tímár úr nagylelkűen hozzájárult, hogy munkánk során idézzünk művéből. Ez a forrásanyag szolgáltatta kutatásunk kiindulópontját.

A vadászat és gyűjtögetés kora

Szeptemberben aztán elkezdődött a vadászszezon. Azzal a naiv elképzeléssel vágtam neki, hogy nincs az a kortárs vonókészítő, aki ellen tudna állni vonzó ajánlatomnak, miszerint ad egy vonót ingyen a gyűjtemény gyarapításához, ahelyett hogy eladná azt és az árán kenyeret venne a gyermekének. - Nem kellet csalódnom, szinte mindenki, akit megkerestem képtelen kérésemmel, igent mondott. Később be is váltották ígéretüket. Köszönet mindenkinek!

De nem csak vonókra vadásztunk, hanem adatokra is, fotókra is. Dr. Tímár András könyvének megjelenése óta eltelt harminc évben azért volt némi mozgás a magyar vonókészítésben. Kb. két tucatnyi életrajzzal sikerült kiegészíteni az adattárat, néhány régebbi készítővel kapcsolatban pedig újabb információkra bukkantunk.

Csapatmunka

Amit egy ember egy év alatt sem bírna véghez vinni, azt a közösség pár nap alatt elvégzi. Akinek volt már része tíz, húsz emberrel közösen elvégezni egy nagyobb munkát, az ismeri ezt a felemelő érzést. A sikerhez mindig kell egy-két ember, aki tisztán látja a célt és képes motiválni a többieket.

Én nagyon sok jó szándékra és segítőkészségre találtam projektünk során. A vártnál jóval nagyobbnak bizonyult a feladat, de mindig időben érkezett a segítség. Sok jó embert megismertem, és még több régi baráttal újra összefutottam a „vonókészítés.hu” kapcsán.

Rengeteg „adatközlővel” beszélgettem, interjúkat készítettem az életrajzokhoz, nyomoztam, kutattam, hátha valaki ismer még egy eddig ismeretlen vagy elfeledett készítőt. Meglátogattam Benedek Pétert, a jó kedélyű magyar hegedűkészítő mestert Münchenben, hogy megtudjak mindent, amit ő tud a régi magyar vonókészítésről és mellesleg, hogy kunyeráljak minél több vonót tőle. Kétszer találkoztam kedves német kollégámmal, Klaus Grünkével, hogy kiderítsük, a régi vonók között melyek készülhettek inkább Németországban és melyik lehet magyar munka. Nagyon élveztem minden találkozást.

Fent vagyunk a hálón

Gyűltek-gyűltek az infók, ideje volt közzé tenni. Készítettünk három facebook oldalt, egy magyart, egy németet és egy angolt. Aztán egy weboldalt, szintén három nyelven. És most fogalmazni kellet, jól, érthetően, és úgy, hogy lehetőleg még érdekes is legyen, és persze tárgyi hibáktól mentes. Én soha nem voltam a betű embere, az iskolában három idegen nyelvet tanítottak, egyet tanultam ott meg. Most három nyelven kellet szövegeket írni a világ szeme láttára.

A magyar szövegeket eleinte a feleségem lektorálta, egyre csökkenő kedvvel, de szerencsére megint idejében érkezett a segítség és Nagy Andris vette át a feladatot. A német szövegeket elejétől fogva a kedves húgom, Eva Esser javította, mindig mosolyogva bátyja döcögős stílusán. Az angol szövegeket október közepéig Diane Messias brit humorista lektorálta, majd egyéb elfoglaltsága miatt nem tudta tovább vállalni. Az angol szövegírást akkor felfüggesztettem.

Addigra már teljes állásban dolgoztam a kiállításunkon, műhelyben már csak Sziráki Tamás dolgozott, én csak ügyeletet tartottam. Tamás egyébként rengeteget segített a projektnél, ő csinálta többek között az „eddig beérkezett vonók” fotósorozatot.

Van, ami kimarad

Habár a vonókészítés folyamatának ismertetéséhez elég sok anyag gyűlt már össze, ám annak igényes és élvezetes bemutatása a vonókiállításénál jóval nagyobb erőbedobást igényelt volna. Maga a vonós rész is már a teljesítőképességük határáig kezdte terhelni a közreműködőket, így ez most kimaradt.

A párom egyre többet morgott

November végére a legtöbb vonó megérkezett, december elején elvittük őket Horváth Gáborhoz, aki lenyűgöző képeket készített róluk. Én egyfolytában telefonálgattam, emaileztem, fogalmazgattam. A feleségem nagyon finom érzékkel és idejében észre veszi, ha dolgok nincsenek rendjén. És bizony úgy érezte, hogy már se vele, sem a gyerekeimmel nem foglalkozom, csak a vonókészítés.hu-val. Én meg folytattam éjjel, nappal. Aztán karácsonyra már tényleg kiégtem. Amikor aztán elkeseredve mondtam neki, hogy mennyi munka és alig van látszatja, értelmetlen az egész és egyébként is..., akkor ő volt, aki megvigasztalt azzal, hogy ha emberek ennyi energiát és szeretetet fordítanak bármire, az jó is lesz.

Ekkor egy hónapra levettem a kezemet a projektről, újra rendes apa és férj voltam. Ráadásul még vonót is készítettem! - A lelkem így tud pihenni.

A célegyenes

2016. január végén friss erővel fordultunk a célegyenesbe. Írtam a nyers „teutonmagyar” szövegeket, Nagy Andrást az őrületbe kergettem vele, mégis helyt állt és kifésülte őket. A lektorált anyagot elküldtünk csapatunk legújabb tagjának, Kósa Noéminek, aki angolra fordította. Én is Andris magyar szövegei alapján készítettem a német fordításokat. Elkészültek a szövegek és Horváth Gábor elkészült a fotók utómunkáival is, így most már fel kellett tölteni ezt a rengeteg anyagot a weboldalra. Eddig, úgy apránként küldtünk mindent webdizájnerünknek, X úrnak, és ő töltötte fel. Most, újabb 30 vonóról a cikkek, hetvenegynéhány életrajz és közel 300 fotó feltöltése és feliratozása három nyelven, társadalmi munkában nem várható el egy baráttól, aki még talán vonót sem fogott még életében. Magamra vállaltam tehát ezt a feladatot, ami nem csak némi elfoglaltságot jelentett, hanem igen érdekes tanulófeladatot egy igen IT-tudatlan csapatvezérnek. Mint oly sok minden másban, itt is Sziráki Tamás segített rengeteget. Közben folyamatosan kapcsolatban álltunk a Zenetörténeti Múzeumban Baranyi Anna vezetővel és Gerő Péterrel, aki a vitrineket csinálta. Közeledett a cél és az utolsó nagyobb fogalmaznivalóval küszködök. Témája: Mi a fasirt és van-e a tanulság?

TEHÁT

72 mester életrajzát sikerült eddig összegyűjteni, melyek honlapunkon, az „ÉLETRAJZOK” menüpont alatt érhetőek el, Ha találtunk egy adott mester vonókészítői munkásságáról fotódokumentációt, azt itt tettünk közé. Ha találtunk egy mestert ábrázoló portrét, azt a „HÍREK” menüpont alatt jelenítettük meg.

48 műhely munkáit láttuk, 37 készítő vonóit tudjuk fotókkal bemutatni, 30 vonó pedig a Zenetörténeti Múzeum tárlatán a valóságban is megtekinthető. Ezt a 30 vonót, a „VONÓK” menüpont alatt, nagyfelbontású részletfotók segítségével részletesen bemutatjuk.

De valójában mire jó egy ilyen kiállítás és adattár?

Néhány – hozzám hasonló – megszállott „szakidióta” vonókészítő nagy érdeklődéssel követi munkánkat. (A létszámuk – bátran állíthatom – egy számjegyű.) Ugyanakkor, ha már a hegedűkészítő kollégák is ásítozni kezdenek a sok szöveg és kép láttán, akkor az átlagembernek mit nyújt ez a kiállítás? Úgy gondolom, hogy vonókiállításunk, a múzeum hangszergyűjteményének különleges színfoltja. Ezen kívül, természetesen nem hasztalan egy ilyen szakmai adatbázis. A legtöbb zenésznek igen bensőséges a kapcsolata hangszerével, vonójával. Öröm számukra, ha minél többet tudnak róla, jó érzés, ha van neve, és ha tudják ki, mikor és hol készítette. Nemrég volt egy telefonbeszélgetésem Holló Bence hegedűkészítővel, mellékesen mesélte nekem, hogy a minap megfordult egy Császár jelzésű vonó a műhelyében és nem tudja ki fia borja. Egyből beugrott: 1910-? Császár László, ott van a honlapunkon az életrajzok között, vonókép nélkül. Azonnal fellángolt a vadászösztönöm és megkértem Bencét, kérje el a tulajdonostól egy-két napra, hogy lefotózva közzé tudjuk tenni az oldalon. Aznap este egy pohár bor mellet támadt egy ötletem: beírtam a gúgliba, hogy CSÁSZÁR VONÓ és a negyedik találat már az oldalunkra, az életrajzához vezetett. Már csak ezért is megérte ez a munka - ha egy zenész magyar vonón játszik, biztosan örömöt nyújt majd számára, ha munkánk révén több információt tudhat meg róla.

A megnyitó

Április 15-én végül eljött a nagy nap. Egy baráti légkörben zajló konferencia keretében bemutattam a vonógyűjteményt és nagyvonalakban felvázoltam a magyar vonókészítés történetét. Néhány vonót kivetített fotókon részletesebben elemeztem, beavatva a hallgatóságot egy vonókészítő látásmódjába. A konferencia végén az érdeklődők kézbe is vehették vonókat, majd gyűjteményünk a múzeum vitrinjeibe költözött.

A konferenciát követően Baranyi Anna, a múzeum vezetője, Bárdi Szabolcs, az MHT elnöke és jómagam, megnyitottuk a kiállítást. A megnyitó végén az a meglepetés ért, hogy Semmelweis Tibor, a szakma képviseletében és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Kézműipari Tagozata elnökeként „Aranykoszorús Mester” címmel tüntetett ki. Ez rendkívül megtisztelő és büszkeséggel tölt el. Ezúton is nagyon köszönöm!

Egy szerény, de annál színvonalasabb büfével vártuk vendégeinket a megnyitót követően. Többféle pogácsa, Göd legjobb lelőhelyeiről és gáll Viktória Emese saját készítésű sós stanglija mellett Káptalantótiból származó felejthetetlen mangalicakolbásszal kényeztettük az érdeklődőket és magunkat. Sikert aratott a Káptalantótiban készült olaszrizlingem, melyet januárban, még enyhén szénsavasan palackoztam erre az alkalomra, és Kőrösi Ferivel készített közös művünk is, az ürömi törköly és káptalantóti murci házasításából főzetett pálinka, szintúgy, mint az elmaradhatatlan fancsali barackpálinka.

A kiállítás megtekintése után, büfénk körül valóságos bulivá fejlődött az este. A múzeum munkatársai, a vonó- és hangszerkészítők, a látogatók és a vonókészítés.hu csapata vidám hangulatban késő estig beszélgetett a múzeum, a zene, a hangszerkészítés és az élet más fontos dolgairól.

KÖSZÖNET

Rengeteg embernek tartozom hálával a kiállítás létrejöttéért és előre is elnézést kérek mindenkitől, akit nem említek név szerint, de nekik is köszönöm.

Vonók nélkül nincs vonókiállítás

Benedek Péter, Horváth József, Gáspár Károly, Gollob Balázs, Kónya Lajos, Kőrösi Ferenc, Lakatos János, Lakatos László, Martin János, Mezei János, Radics Sándor, Rácz Pál és Várady-Szabó László vonóadományaikkal tették gazdaggá e kiállítást. Köszönöm!

Dr. Tímár Andrásnak köszönjük a gazdag adattárát, Klaus Grünkének a szakmai támogatást.

A Zenetörténeti Múzeum részéről Baranyi Anna, a múzeum vezetője és Gerő Péter restaurátor tettek a legtöbbet a kiállításért. Köszönöm!

Ács Gyuri és Ács Bálint készítették a VEGA BACH BOW működését bemutató filmet. Köszönöm!

Köszönet illeti a vonókészítés.hu csapatát

Eva Esser (a húgom és német lektorunk), Horváth Gábor (zseniális fotósunk), Kósa Noémi (csalhatatlan angol fordítónk), Kőrösi Ferenc (mindenben segítő barát és catering főnökünk), Marczika Judit (türelmes feleségem, lelki támaszom és eleinte magyar lektorunk), Diane Messias (eleinte angol lektorunk), Nagy András (magyar lektorunk és a megjelenítés módjában csalhatatlan érzékével a legfontosabb tanácsadóm), Sziráki Tamás (mindenben segítő kollégám) és a káprázatos weblapkészítő és grafikusunk X úr.

Továbbá, hozzájárultak a projektünkhöz

Bárdi Szabolcs, Borz Zsófia, Daroczi Péter, Joachim Sinus Dennemann, Harm Bakker, Holló Bence, Ferencz Tamás, Fodor Gábor, Guminár Tamás, Horváth Antal, Iványi Péter, Juhos Tibor, Kodaj Zoltán, Kovács Tibor, Markus Barbarossa János, Mihály György, Molnár Géza, Német László, Helge Netland, Olah Lajos, Péteri Károly, Popora Nikola, Hans Rombach, Paul Sadka, Sáli Géza, Szitha Attila, Szűcs Péter, Tassy Mária, Thököly Faragó Márton és Tucsni László, Gáll Viktória Emese és Zsoldos János. Köszönöm!

Üdvözlettel Etzler Bernd

A kiállítás kurátora

Main menu

cikk | by Dr. Radut