Beke Péter Pál
BEKE PÉTER PÁL 1883-1945
Első hangszereit még pásztorkodás közben készítette. 1910-ben szabadult fel Laumann Róbertnél. Dolgozott Düsseldorfban Louis Ottonál (ott tanult vonót készíteni), Kölnben Josef Heldnél, Schönbachban és Párizsban is.
Dr. Tímár András "A magyar HEGEDŰKÉSZÍTÉS története" című könyvéből
BEKE PÉTER PÁL (* 1883. VI. 29., Felsőpusztaszer + 1945. XI. 21., Bugacpuszta) paraszti családban született. Első hangszereit - a családi hagyomány szerint - még pásztorkodás közben készítette. Képességeire többen felfigyeltek, és szobrász bátyjának ajánlására a kecskeméti városi tanács is pártfogásába vette.
Ezek az előzmények magyarázzák, hogy viszonylag későn (1910-ben) szabadult fel. Viszont igen jó iskolát járt ki: Laumann Róbert műhelyén kívül (ahol tanulóidejét töltötte) dolgozott Düsseldorfban Louis Ottonál (ahol vonókészítést is tanult), továbbá Kölnben Josef Heldnél, majd Párizsban és Schönbachban is.
1919-ben önállósult Budapesten.
Hegedűn kívül készített brácsát, csellót, nagybőgőt és vonót, továbbá gitárt és mandolint is. Guarneri- és saját modellt követett. Előszeretettel dolgozott madárszemes jávorból. Olajlakkot használt.
1943-ban készült el Ns 63-as hegedűje, melyet rokona, Szabó István őriz. Ez rövid modellt képvisel keskeny felsőtesttel, alacsony kávákkal és lapos plasztikával. Enyhén felhúzott, de legömbölyített szélek, hangsúlyos, de nem túl mély holkéle, markáns Guarneri-típusú csiga, Guarneri-mintájú f-nyílások a további jellemző jegyei. A tetőfa kifelé ritkuló szálú fenyő, a hát fája keskeny lángú habos jávor, két darabból. Közepes kávébarna színű lakkozását összefüggéstelen, erős kopást imitáló satírozott foltok és némi öregítés tarkítja. Méretei: 353; 163, 111, 206; 26,5, 27, 27 mm. (Magasság: 54 mm! Menzúra: 125/l95 mm)
Beke Péter Pálnál tanult ifj. Damm Pál.