Braun Mihály
BRAUN MIHÁLY 1870-1942.
1891-ben Szegeden, később Kolozsváron dolgozott. Léteznek a Braun jelzésű vonók, de személyesen még egyet sem láttam, így nem tudom, hogy a Braun család melyik tagjától származhatnak.
Dr. Tímár András "A magyar HEGEDŰKÉSZÍTÉS története" című könyvéből
Szegeden századunk első éveiben még dolgozott Bacsó István, és 1921-ig működött Braun János műhelye is. Ez utóbbiban - mint már említésre került - nemcsak Braun Antal II. hegedűkészítői pályafutása kezdődött el. BRAUN MIHÁLY (* 1870, Nagyszentmiklós + 1942, Szeged) Braun János idősebbik öccse is itt dolgozott 1895 előtt, majd Kolozsvárott telepedett le mint önálló mester. Az I. Világháború után azonban visszatért Szegedre, ahol 1927-ig műhelye volt a Somogyi u. 15-ben. 1928-ban ezt tanítványa, Sági Tibor vette át, ő maga pedig Szentmihályteleken (Szeged külvárosa) dolgozott haláláig.
Az 1930-as évek elején - Sági Tibor szerint - egy-két évig Aradon is működött.
Képzett és ügyes hegedűkészítőként tartják számon, aki Stradivari- és Guarneri del Gesú-modelleket követett, de nem a szolgai utánzás szintjén. A körvonalakon túl - Henley értékelése szerint - a típus lényegébe is be tudott hatolni.
A kidolgozás meglepően jó. A csigák és az f-nyílások szépek. A berakás nemegyszer szokatlanul vastag, de mindig vonzó.
Lakkja - aranysárga vagy piros-arany színű - fokozza a fa szépségét.
Az MTA ZTI által őrzött- 1902-ben Kolozsvárott keletkezett- hegedűjének méretei: 355; 163, 112, 202; 32, 30, 31 mm. (A magasság a szokottnál nagyobb: 67 mm. A rezgő húrok is hosszabbak valamivel a szokásosnál: 332 mm. A menzúra: 130/198 mm.) Anyaga ritka szálú fenyő és (1/2) széles lángú habos jávor. Bevonata világos barnássárga színű. Az alsó nyereg kb. 3 mm mélyen belenyúlik a tőkébe. A berakás ezen a hangszeren keskeny. (L. sz.: 70.16.1)