Császár László
Czászár László hegedűvonó
CSÁSZÁR LÁSZLÓ 1910-?
Racsinszky Jánosnál tanult 1929-ig, majd 1938-ig id. Bohák Lajosnál dolgozott. Vonókészítéssel is foglalkozott.
Dr. Tímár András "A magyar HEGEDŰKÉSZÍTÉS története" című könyvéből
Racsinszky Jánosnál tanult 1926-tól CSÁSZÁR LÁSZLÓ (* 1910. VI. 10., Bp. ), aki a műbútorasztalosságtól pártolt át a hegedűkészítéshez. A Racsinszky műhelybe - amely akkor a Nagytemplom utca és az Üllői út sarkán, a Thék-házban volt - saját elhatározásából jelentkezett azon felbuzdulva, hogy Kisfaludy Stróbl Zsigmond egyszer megdicsérte átlagon felüli kézügyességét. 1929-ben szabadult fel Laumann Róbert műhelyében, amely akkoriban a Ferencesek temploma mögötti udvarban helyezkedett el.
Rövid ideig Racsinszkynál maradt, majd - 1929 novemberében - id. Bohák Lajos hívta segédei közé. 1938-ig a Bohák műhelyben dolgozott, majd Mogyoróssyhoz került néhány hónapra. (Itt Dubán Dezső volt mellette mint tanuló.) Ezután - Bárány Dezsővel együttműködve - újra a Bohák cégnek dolgozott. 1939-ben megkísérelt önállósulni Kispesten, de behívták katonának.
Szakmájához csak 1950-ben tért vissza mint a Budapesti Városi Tanács Hangszerkészítő és Javító Vállalatának (a volt Sternberg) dolgozója. 1953-ban kilépett, és - 1954ben - önállósult a XI., Szabolcska Mihály u. 7-ben. 1956-ban áthelyezte üzletét a VIII., Népszínház u. 19-be. 1961-ben visszaadta az ipart, és más szakmában helyezkedett el. 1970 óta nyugdíjas.
Legjobban a- Racsinszky által is követett - Möckel-Stradivari-formát kedvelte, de dolgozott Joseph Guarneri, Ruggeri és más olasz mesterek mintájára is. Kópiákat készített, sőt imitált is, különösen Boháknál. A peremet a holkéle mentén élesre felhúzta. A berakás külső vonalát a sarkoknál néha pillával zárta le.
Van egy (1931-es évszámmal keltezett) hegedűje, amelynek hátára művészien ráfaragta monogramját.
Szeszlakkját - Köhler Lajostól tanult recept szerint - maga készítette, és szép, ferlaufos satírozással, sárgásbarna vagy pirosassárga színben alkalmazta.
A hegedűkön kívül brácsát és csellót is készített, továbbá mandolint és gitárt - utóbbit elektromos és hawaii kivitelben is. Emellett vonókészítéssel is foglalkozott.
Vonóihoz csak pernambukfát használt. Különböző mintákat követett, gömbölyű vagy hatszögletes pálcával. A súlyt 59-62 grammra állította be.
Céduláit kézzel (tussal) írta, és beragasztás után lelakkozta. Beégetést is használt („CSÁSZÁR L."), melyet időnként a cédula alá is elhelyezett. Vonóit is a „CSÁSZÁR L." beégetéssel jelölte meg, a kápa felett.