Secondary menu

Pilát Pál

2015. október 20.
Pilát Pál hegedűpálca

Pilát Pál jelzése látható ezen a kápa nélküli pálcán, amely 1910 körül készülhetett egy markneukircheni mesterműhelyben. Kiváló gyalulási munka és a Hermann Richard Pfretzschner-iskola jegyei figyelhetők meg rajta. Feltehetően az egyik tanítvány munkája.Pilát Pál jelzése látható ezen a kápa nélküli pálcán, amely 1910 körül készülhetett egy markneukircheni mesterműhelyben. Kiváló gyalulási munka és a Hermann Richard Pfretzschner-iskola jegyei figyelhetők meg rajta. Feltehetően az egyik tanítvány munkája.

PILÁT PÁL 1860-1931

Thomas Zachnál tanult hegedűkészítést Bécsben, ahol később Gabriel Lemböcknek és David Bittnernek is dolgozott. Budapestre költözött, Schunda Vencel József, később pedig Bartek Ede segédje volt, akinek műhelyét 1883-ban átvette.

Dr. Tímár András "A magyar HEGEDŰKÉSZÍTÉS története" című könyvéből


A művészi hegedűkészítés igazi centruma, máig ható iskolája alakult ki a század­forduló legnagyobb műhelyében, a már többször említett Pilát műhelyben, ahol - mint em­lékezetes - Reményi Mihály is dolgozott önállósulása előtt.

Alapítója, a cseh származású id. PILAT PÁL (* 1860, Benesov-Beneschau + 1931, Budapest) Prága melletti szülővárosából Zach Tamáshoz ment tanulni Bécsbe, majd ugyanitt Lemböck Gábornál és Bittnernél dolgozott. Ezután - nyilván Zach és Lemböck tanácsára - Budapestre költözött, ahol előbb Schunda Vencel József, majd Bartek Ede segédje lett. 1883-ban önállósult Bartek üzletének átvételével (VI., Andrássy út 42.).

1885 óta minden jelentős kiállításról éremmel tért haza, sőt - Henley szerint - ame­rikai érmek tulajdonosa is volt. A század elejének ő volt a vezető hegedűkészítő egyéni­sége. 1926-ban aranykoszorús mester lett.

Üzletét - melyet időközben a Liszt Ferenc térre helyezett át, a Zeneakadémia tő­szomszédságába - özvegye vitte tovább árusítással, illetve hegedűtok-huzatok varrásával. Tőle - eltartási szerződés alapján - Sáránszky Pál vette át a helyiséget, aki ma is ott műkö­dik.

Új konstrukciójú gerendát szabadalmaztatott, melyről magyar és cseh szakértők el­ismerő tanúsítványokat adtak ki. Évekig kísérletezett a lakkal, és végül elérvén célját (Henley szerint) hangszerkészítők százait látta el vele.

Formaszerkesztése kitűnő koncepcióra vall. A megmunkálás részletekbe menő és szakszerű. Lakkja szép, dúsan felhordott borostyán készítmény sárga, illetve vörösessárga színben, időnként satírozással, illetve tusírozással. Az utóbbi mirecourt-i hegedűkről köl­csönzött színezési technika: a csiga kontúrvonalainak, illetve a kávák találkozási vonalai­nak fekete vagy sötétbarna színnel történő kihúzását jelenti. Néhány magyar mesternél a későbbiek folyamán is előfordul.

Dr. Geyer József szerint Pilát hangszerei „egy-két éven belül elvesztik hangjukat", és „érdesen, tompán szólnak". Ezt a megállapítást az utókor nem igazolta, sőt hevesen szembeszállt vele; mégsem valószínű, hogy a rosszindulat sugallta (ahogy Székely Nándor írta), hanem sokkal kézenfekvőbb, hogy Pilát gerendajavító kísérleteinek néhány valóban kevésbé szerencsés termékén alapult.

Pilát hegedűi kiválóan alkalmasak zenekari játékra. Henley fiatal, dinamikus virtuó­zoknak is figyelmébe ajánlja a Pilát-készítmények - szerinte „pompás ragyogású" - hang­ját.

Némethy Ferenc szerint vonókészítéssel is foglalkozott, de nem ír részletesebben vonói minőségéről.

Céduláira a következő védjegyet nyomatta: a szöveg elején és végén egy-egy kör, benne fölül egyenlő szárú kereszt, alatta „PP" monogram. Nevének kezdőbetűit a cédula fölé be is égette.

Az MTA ZTI 1911-ből való Op. 166-os hegedűjét őrzi (L. sz.: 71.03.1). Ennek jellemzői: sárgásvö­rös lakk satírozással, tusírozással; enyhén dőlt, széles fnyílások pici, pontszer-6 harántbevágásokkal; pillában végzödő berakás; enyhén szögletesre felhúzott szélek; egész hát közepes lángú habos jávorból; kifelé erősen ritkuló szálsűrűség a tető fájában. A méretek: 356; 169, 110, 207; 32, 31, 32 mm. (Magasság: 63 mm. Rezgő húrhossz: 330 mm. Menzúra: 130/198 mm.)

vissza a rovatba: 
Életrajzok

Main menu

cikk | by Dr. Radut