Stowasser János, id.
id. STOWASSER JÁNOS, 1846-?
1867-ben érkezett Magyarországra és megalapította a Stowasser hangszergyárat. Stowasser pecsétes vonók is előfordulnak.
Dr. Tímár András "A magyar HEGEDŰKÉSZÍTÉS története" című könyvéből
Bár a Schunda cég előzményei Magyarországon régebbiek, mégis id. STOWASSER JÁNOS (* 1846) az, akit az első magyar hangszergyár tulajdonosának tekintenek.
Cégét őse, Stowasser Henrik 1770-ben alapította a csehországi Graslitzban (Kraslice). Ennek pesti műhelyét kívánta megszervezni Stowasser János 1867-ben, amikor Magyarországra jött. A műhely rövid időn belül hangszergyárrá bővült a Lánchíd u. 5. sz. alatt (II. ker.). Akkor már Veronában és Varsóban is volt üzlete a Stowasser cégnek, képviseletei pedig Afrikában és Amerikában is működtek. 1880 körül az addigi gépeket gőzgépekre cserélték fel, ami meggyorsította a hangszergyártást.
A Stowasser gyár elsősorban a rézfúvós hangszerek előállítására specializálta magát, de készítettek itt más hangszereket (fafúvósokat, pengetősöket, vonósokat) is. A vonós-pengetős műhelyből nagyon sok bőgő került ki. A hegedűk erős felépítésűek, dús lakkozásúak, következésképp tartósak.
A gyári termékek rohamos elterjedése a kiegyezés után a zongora-, a cimbalom- és fúvóshangszer-készítés terén a minőség javulását hozta. A gyári eredetű vonós hangszerek azonban jó esetben is csak a zenei tömegigények kielégítésére alkalmasak. Ezért nem szakadt meg a művészi hegedűkészítők sora az iparosodás korában sem, sőt új nagyszerű tehetségek jelentkeztek (Nemessányi, Bartek, Szepessy, a két Ferenczy). Az ő sorsuk azonban már nehezebb: a szabad verseny kíméletlen feltételei között kell bebizonyítaniuk egyrészt egyéni alkotómunkájuk fölényét a gyári és a kommersz (manufakturális vagy gyári anyagból összeállított) termékekkel szemben, másrészt szaktudásuk előnyeit az egyre inkább divatba jövő dilettantizmus ellenében.