Stowasser János, ifj.
ijf. STOWASSER JÁNOS, ?-1937
1924-ben vette át apja hangszergyárának vezetését, és 1937-ben bekövetkezett haláláig sikeresen irányította azt. Stowasser pecsétes vonók is előfordulnak.
Dr. Tímár András "A magyar HEGEDŰKÉSZÍTÉS története" című könyvéből
Id. Stowasser János, „császári és királyi szabad hangszergyáros" 1924-ig dolgozott gyárában. Ezután fia, ifj. STOWASSER JÁNOS folytatta a szépen fejlődő üzem vezetését 1937-ben bekövetkezett haláláig. Ekkor az ő fia, legifj. STOWASSER JÁNOS vette át az irányítást.
A Schunda Vencel József által konstruált új hangszer, a modern tárogató gyártását itt fejlesztették ki. Az akkor legkorszerűbb mechanikával készítették „a", „asz", „g", „esz", „b" és „esz-basszus" hangolásban.
A vonós-pengetős műhelyben hárfák is készültek 36, 43, illetve 46 húrral, és - becslések szerint- innen került ki a magyar bőgőállomány kb. 1/10-e.
A gyárnak újításai is voltak: egy 1913-ban szabadalmaztatott kombinált kettős rézfúvós hangszer és az automatikus gépüstdob, melyet kétféle változatban is kikísérletezték.