Secondary menu

Teufelsdorfer Péter

10/12/2015

TEUFELSDORFER PÉTER 1784-1845

Franz Gaissenhofnál tanult hegedűkészítést Bécsben. 1808-tól haláláig Pesten dolgozott. Korának egyik legfontosabb hegedűkészítője volt, de kiváló vonókészítő hírében is állt.

Dr. Tímár András "A magyar HEGEDŰKÉSZÍTÉS története" című könyvéből


TEUFELSDORFER PÉTER (* 1784, Bécs +1845.VIIL3., Pest) volt közülük az idősebb. Franz Gaissenhofnál tanult Bécsben, majd - Vannes adatai szerint 1808-ban - Pesten telepedett le. Az 1822-es „Adressbuch" szerint a Leopoldgasse 79. sz. alatt, az 1833-as Tanácsi Kimutatás szerint pedig a Szerviták terén volt üzlete. Három évtized munkájával olyan tekintélyt szerzett magának, hogy 1836-ban ő lett a hangszerkészítő céh elnöke, a 40-es években pedig a polgárőrség „vezetőkapitánya".

Fontos közéleti szerepénél csak szakmai jelentősége nagyobb. Gaissenhof irányítá­sával megtanulta, és szokásává vált, hogy valamennyi iskola hangszereit tanulmányozza. Fegyelmezett kézre is szert tett, amely - Henley szavaival élve -„őszinte lelkesedéssel párosulva képessé tette őt a siker biztos útjának megtalálására". Hegedűi általában Stradivari-modell szerint készültek, de magasabb boltozattal. Ezek a hangszerek nagyon hasonlítanak Gaissenhof stílusára. Maggini-modellre is jeles alkotások kerültek ki a kezé­ből.

Munkája feltűnően szép. Már Lütgendorff teljesen egyenértékűnek tartotta korának német mestereivel. Minden hangszere pompásan arányos. Valamennyi részletet jól kidol­gozott, a belső munkákban, a lemezek vékonyításában semmiféle szabadosságot sem enge­dett meg magának. A hát és a tető fája egyaránt nagyon megkapó, melyet hatásos színár­nyalatú - vörösessárga vagy vörösesbarna - olaj- vagy szeszlakkal érvényesített.

Az általam egyik vezető hangszerkészítőnknél látott 1823-as évjáratú hegedűje dohánybarna színű, cérnavékony ébenfa betétekkel.

Dr. Geyer József kissé tartózkodóan nyilatkozik a hangról. („Kellemes, de kissé gyenge.") Henley viszont ezen a téren sem fogy ki az elismerő szavakból: „Eléggé széles és zengő ahhoz, hogy bármely koncerttermet betöltsön."

Teufelsdorfer nagyon termékeny mester volt, s amellett sokoldalú is, akinek tevé­kenysége a húros hangszerek széles körére terjedt ki. Brácsái semmiben sem maradnak el hegedűitől. Csellói elsőrangúak, nagybőgői pedig kiválóak, a hang és a struktúra minden lényeges jó tulajdonságával. (Egyik szép nagybőgője a budapesti szervita templomba ke­rült.)

Gitárokat is épített, Henley szerint több mint ötszázat. Henley azt is tudni véli, hogy 1823-ban egy Schmid nevű velencei gitárjátékos segítségével vonós gitárt konstruált. Né­hány gitárja 64 cm hosszú és szokatlanul keskeny. Finom - a háton arabeszk mintájú - intarziás gitárkészítmények is ismeretesek tőle.

Pedál nélküli („kampós") hárfák is kerültek ki műhelyéből.

Végül, de nem utolsó sorban Teufelsdorfer kiváló vonókészítő is volt.

Teufelsdorfer sok tanítványt nevelt. A legkiválóbb magyar vonókészítő, Kabinger Jakab tőle tanulta a szakmának ezt a részét, és utóda is lett üzletében. A hegedűkészítés terén Nagy Ferenc, Brotskó Károly és a kassai Schefferná János Nepomuk voltak legneve­sebb tanítványai.

vissza a rovatba: 
Életrajzok

Main menu

cikk | by Dr. Radut